Nem mondom, hogy hiányzott az ide írogatásJ, bár a napokban többször előfordult, hogy eszembe jutott: vajon mi lehet ezzel a  blogocskával? Törölték, mert nem használom?

 

Megnéztem és minden úgy van itt, ahogy bő egy éve hagytam. (Bár ez nem igaz, valaki nemrégen hozzászólt. (Na ő hogy talált ide?)

Ami igazából billentyűt adott a kezembe, az az egyik felkapott politológus blogjával történt események voltak. Az eddig magát függetlennek láttatni szerető szakértő egyre kevésbé tudta megőrizni pártatlanságát, mivel a kormány intézkedéseit is egyre kevésbé lehet elkenni vagy a politikailag korrekt megfogalmazás köntösébe bújtatni. Nem volt erre képes Török sem, ez jól meglátszott a véleményein.  A blog  kommentelési lehetőségét  hirtelen letiltotta, mert egyre többen szóltak (szóltunk), hogy kezd roppant kínossá válni néhány mondata, amivel a kormány dolgait szerette volna mentegetni.

A kommentek korlátozása, letiltása jellemző, bizonyos körökben elfogadott és gyakorolt megoldás. Olyan szalaiannamáriás. 

Szerző: ideologia  2012.06.03. 19:03 Szólj hozzá!

Ahogy eddig divat volt szidni a komcsikat, mostanában a jelek szerint egyre jobban eljön az az idő, amikor divat lesz szidni a Fideszt és a kereszténydemokratákat.

Elindult egy mém. Ennek a mémnek za unokabátyja képes volt csúfos vereséget róni a szocikra, most majd kiderül, ez a mém mire lesz képes a fülkeforradalom nyerteseivel.

Hogy mi ez a mém? A megfigyelésem szerint az, hogy ahány online véleménykutatás, szavazás stb van, azon egyre nagyobb aránnyal marasztalják el a Fideszt illetve a regnáló kormány intézkedéseit a szavazók, az online közösség tagjai.

Eljött az idő, amikor társadalom mentális képessége a tehetetlenségéből fakadó mozgás miatt lelassul és másik irányt vesz: eljött a buták ideje. Azoké, akik mindig valamilyen tömegbázis melegében érzik jól magukat és akikre igazából a politika mindig is támaszkodott: a megvezethető birkák immár lassacskán akolt váltani látszanak.

Szerző: ideologia  2011.03.23. 20:18 4 komment

 

Azt vettem észre, nagyon sokan tipikusan és megrögzötten kizárólag jobbról vagy kizárólag balról hajlandóak szemlélődni. Ami akár lehetne baj is, mivel a közéletnek nem arról kellene szólnia, hogy a másik oldal "prominenseit" fikázzuk sokadszorra vagy az agyunkba beégetett pártszlogeneket puffogtassuk.

 

Határozottan szerencsés lenne, ha valakinek  sikerülne az értelmiséget kicsit felráznia a tespedtségéből, mert nekik(nekünk) többek között az lenne a feladatunk, hogy ezektől a beégetett, már nagyon régen vércikinek számító politikai frázisoktól legalább egy kicsit megtisztítsuk az embereket és maradjon bennük hely a nyitottságra. Hogy ne attól legyen valaki "jó fej" és ne azért kövesse a nép, mert jobb vagy baloldali, hanem azért, amit mond.

Hogy ne az legyen a lényeg, ki mondja, hanem az legyen a fontos, amit (és ahogyan) mond.

Hogy alakuljanak ki szabad szellemi törekvések, melyek nem a mainstream politikai papagájkommandókba integrálódnak, hanem ettől a két sodorvonaltól eltérő véleményeket fogalmaznak meg.

A baj ott van, hogy a szellemi szegénylegények, akikből szép gyűjtemény van a fórumokon, blogokban, írott és sugárzott médiában, szóval ezek az emberek ha a kedvenc pártjuktól eltérő véleményt hallanak, egyből elkezdenek puffogni és hisztizni, szidalmazni (jórészt persze oldalfüggetlenül komcsizni) mindenféle elvi nyitottság nélkül. Fel sem merül bennük a rabszolgamentalitásuk miatt, hogy a másiknak is lehet igaza és nem mindig a kedvenc pártszóvivők mondják a tutit. Hogy mégis lesz gázáremelés..:)

 

Na ezeket a mentális trottyokat kellene először nyitottságra tanítani. Hogy ne mondják arra, aki szerint űbergáz a média és a tv, hogy komcsi pártbérenc, csak mert nem a nagyhangú, véleményt-kikiáltó, önkéntes pártzombi kedvenc pártjának hangemberével egyezik meg a véleménye.

Azt hiszem ott kezdődhetne az egész javulás, amikor az éppen aktuálistól vagy divatostól eltérő véleményeket nem jelöljük meg(persze negatívan), nem utasítjuk el, csak azért, mert mást gondolnak valamiről, mint mi, hanem képesek lennénk feléjük nyitottak mutatkozni.

Ezt kellene valahogy az értelmiségnek a mai Magyarországon elérnie, ez kellene magunk elé feladatul tűzni a Társadalmi szerepvállalás című társasjátékban.

 

Szerző: ideologia  2011.03.17. 14:36 2 komment

Tavaly tavasszal éppen akkor voltunk Párizsban, amikor  Ferihegyen beállították a hőkamerákat, hogy ki tudják szűrni a lázas turistákat. Ez volt a csúcspontja a mesterségesen keltett hisztériának, előtte és utána természetesen az összes híradó azzal volt tele, hogy hányat köhintett az újinfluenzás kismama. és persze minden esetben javasolták a védőoltást is.

Idén tél elején ismét felböffent a téma: mondták is szaporán hivatalos helyeken, hogy azoknak is kell a védőoltás, akik tavaly megkapták.

Erre mit olvasok ma az Indexen:   A német kormányt pandémiás tanácsokkal ellátó Robert Koch Intézet szerint pánikra nincs ok, mivel a 2009-es pánikot követő oltási kampánynak köszönhetően a lakosság nagy része védett.

Németeknél elég volt a 2009-es oltások beadása, hogy idén védettek legyünk, nálunk nem. Miért?

Szerző: ideologia  2011.01.04. 10:19 Szólj hozzá!

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes  a minap határozottan képviselt véleménye ELLEN szavazott a Parlamentben. Sokak szerint ez a Fideszben elindult belső erjedés jele lehet mások szerint nem kell ilyen mélyre ásni,hiszen csak egy nézeteltérést tisztáztak a felek egymás között.Az mindenesetre kiderült, hogy a kormány nem tudja elég erővel képviselni véleményét a frakcióval szemben.

Ami kérdés bennem felmerült ezzel a hírrel kapcsolatban (és már régebben is) az az, hogy meddig terjedhet a frakciófegyelem és mikortól muszáj elővenni az egyéni véleményét egy képviselőnek. Természetesen meg kell vizsgálni milyen módon jutott be a Parlamentbe és ha nem az országos listáról, hanem egyéniben ért el választási győzelmet, akkor ez én igazságérzetem szerint nem szabadna alárendelnie véleményét a Pártnak, a frakciónak. Tehát az egyéni listán bejutott képviselő erkölcsi kötelessége kellene legyen, hogy a választók érdekei szerint szavazzon. Ebből egyenesen következik az is, hogy ha nem így tesz, akkor vissza kellene hívni, de hát egy ilyen szabályozás meghozatalára, de még csak előterjesztésére sincs sok esély a mai politikai etikát nézve. (Politikai etika?? Létezik ilyen szókapcsolat egyáltalán?)

Kíváncsi lennék, hogy lesz-e olyan szavazás, amikor felébred valamelyik szavazógéppé degradált képviselő büszkesége, lelkiismerete. Mondjuk a lelkiismeret talán el is hagyhatjuk a kérdésből,de a büszkeség... az mindenkiben ott van, még a politikusokban is.

Nem vagyok naiv, régóta tudjuk, hogy van annyi pénz, amennyitől veszettül korpásodik az ember haja. 

Szerző: ideologia  2010.12.21. 12:45 Szólj hozzá!

Címkék: vélemény korrupció korpa képviselők frakció fegyelem visszahívhatósága

Kínos aktualitása van az alábbi idézetnek:

Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.

Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.

Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.


Martin Niemöller (1892-1984)

És hogy mi az aktualitás? Lehetne említeni Tölgyessy Péter esetét is, de az már "régen" történt, helyette Mong Attila Pulitzer-emlékdíjas újságíró-szerkesztő és Bogár Zsolt most már bátornak mondható esetére céloztam:

http://www.origo.hu/itthon/20101221-kirughatjak-a-kozradiobol-a-mediatorveny-ellen-tiltakozo-ujsagirokat.html

Szerző: ideologia  2010.12.21. 12:31 1 komment

Címkék: kínos médiatörvény aktualitás mong

Olvasgatva internetes fórumokat, meglepődve tapasztaltam, hogy sokan nem érzik ennek a szabályozási igénynek a rákfenéjét, sőt kifejezetten helyeslik azt.

Ez véleményem szerint két dologból fakadhat:

Az egyik az a jelenség, miszerint a júzer számára kedves párt bármit tesz, ő mindig is kitart mellette. Ez főleg Fideszre igaz, hiszen neki van egy orbáni karizma által befolyásolt bázisa, akik követik a pártot , A Pártot(nagy a-val és nagy p-vel) bármerre is néz a hajó orra.

A másik egy sima ismerethiányból fakadó, nem átgondolt vélemény nyilvánítás (igen, ez egy PC hülyézés volt :)

Mert azért nézzük meg kicsit mélyebben a demokratikus jogállam idevonatkozó alapjait. A törvény úgy általában oly módon szabályoz, hogy megmutatja, mi az amit tilos tenni és mik azok az értékek, melyeket  meg kell óvni. Ami ebben a szabályrendszerben nincs benne, azt természetesen szabad tenni  illetve mindenkinek az önmérsékletére van bízva, hogy a törvényben megrajzolt formulákon túl melyek a védendő ügyek.

Ilyen, a törvényben szabályozott védelmet jelent  a sajtószabadság néven elhíresült intézményrendszer is, mely azt hivatott elérni, hogy a mindenkori politikai elit túlhatalma és túlereje  ellenpontjaként az emberek ne veszítsék el  azt a képességüket, hogy tisztán lássanak. Legyen lehetőségük a hatalmi erőfitogtatás mellett önálló vélemény kialakítására, ne pedig bólogató robotok legyenek, mint anno a kádári Parlamentben a képviselők.( Az is megérne egy vitát, hogy a megválasztott országgyűlési képviselőnek pártérdekek mentén kell-e szavazni, vagy az őt küldők érdekeit kell-e előtérbe helyezni… de erről talán később még írok egy posztot)

Természetesen a demokratikusan gondolkozó államalakulat ezt a sajtószabadságot úgy értelmezi, hogy ebből tanulhat, a sajtószabadság  rávilágíthatja őt egy esetleges hatalmi gőg által okozott elefántcsonttorony béli szemlélődés miatti vakság okozta ingerszegénységre.

Naná, hogy kellemetlen is lehet ez a fene nagy sajtószabadság, hiszen leleplezheti a mutyikat, a korrupciót  és megmutathatja a polgároknak a politikai és gazdaság közélet azon szegmenseit és momentumait, melyek létrejötte  nem feltétlen a köz érdekében történt.

Az ilyen leleplezés bukáshoz, tüntetéshez, tiltakozáshoz, népszerűség vesztéshez vezethet, nyilvánvaló tehát, hogy amelyik hatalom ilyesmi dolgokkal szeretne manipulálni és ilyen értékek mentén akarja irányítani az országot, az nem szereti a sajtószabadságot.

Mit tehet?

A mai műszaki lehetőségeket tekintve mindent betiltani nem tud, így hát központi kézbe veszi a sajtóban megjelenő hírek szerkesztését és  kemény bírsággal sújtja azokat, akik neki nem tetsző dolgokat terjesztenek (legyen az igaz vagy hamis) Az így kontrollált központi hírgyár mellett szeretne nem hallani az őt kritikával illetőkről, de még inkább azt szeretné, hogy mások se hallják a hatalomgyakorlását zavaró, kínos kérdéseket felvető és azokat megvitató fórumokat.

Hoz hát egy, a szomorú évtizedekre  visszamutató médiatörvényt. Sőt mert ez így önmagában nem érzi elégnek, az egyéni, a nemiség tekintetében igazoltan liberális ideológiáját konzervatív pénzre cserélő vezetőasszonynak még rendelet-szülő képességet is szeretne ajándékozni.

Ebből az tűnik ki, hogy nem szeretné, ha róla (a kormányzatról) mindenféle, még kritikusnak is tekinthető hírek jelenjenek meg. Csak szabályozott értékrend mellett, díszlépésben masírozó, a tribünön leereszkedően integetők igényei szerint egyformára szabott ízléssel legyártott hírek jönnek majd ezután. Aki pedig nem a tribün felé tekint acélos (Aczélos?) pillantással, vagy nem jobb kézzel integet, na annak jön az egzisztenciáját  ellehetetlenítő  bírság.

A kormányzat a médiatörvénnyel és az azt kiegészítő (még csak tervezetként létező) médiahatósági jogkör bővítéssel azt szeretné megakadályozni,hogy kritikus hangok bírálják.

Tehát fél a nyilvánosságtól.

A médiatörvény azon túl, hogy megmutatja a hatalom félelmét a tőle független véleményektől még felesleges is, hiszen a sokszor hazugságokkal, félrevezetésekkel és rágalmazásokkal teli véleményeknek már van egy rendező hatósága: a bíróság. Megfelelő jogszabályokkal, büntetési tételekkel van felvértezve ahhoz, hogy a sajtószabadság jelszava mögé bújt hazugságok és rágalmazások, lejárató cikkek kiötlőit és terjesztőit megbüntesse.

Van még olyan tiltott cselekvés, melyet 2 hatóság is büntethet? Biztosan. De a hatalom izzadságszagú, görcsös szándékát a leendő vagy már megtörtént dolgok eltussolásáról mi sem jelzi jobban, hogy a sajtószabadságot is legalább 2 hatóság alá rendeli. Természetesen az egyik az elméletben független bíróság, de a másik a még elméletben sem független médiahatóság.

És akkor a cenzúra szót még le sem írtam. 

Szerző: ideologia  2010.12.11. 18:24 Szólj hozzá!