Olvasgatva internetes fórumokat, meglepődve tapasztaltam, hogy sokan nem érzik ennek a szabályozási igénynek a rákfenéjét, sőt kifejezetten helyeslik azt.

Ez véleményem szerint két dologból fakadhat:

Az egyik az a jelenség, miszerint a júzer számára kedves párt bármit tesz, ő mindig is kitart mellette. Ez főleg Fideszre igaz, hiszen neki van egy orbáni karizma által befolyásolt bázisa, akik követik a pártot , A Pártot(nagy a-val és nagy p-vel) bármerre is néz a hajó orra.

A másik egy sima ismerethiányból fakadó, nem átgondolt vélemény nyilvánítás (igen, ez egy PC hülyézés volt :)

Mert azért nézzük meg kicsit mélyebben a demokratikus jogállam idevonatkozó alapjait. A törvény úgy általában oly módon szabályoz, hogy megmutatja, mi az amit tilos tenni és mik azok az értékek, melyeket  meg kell óvni. Ami ebben a szabályrendszerben nincs benne, azt természetesen szabad tenni  illetve mindenkinek az önmérsékletére van bízva, hogy a törvényben megrajzolt formulákon túl melyek a védendő ügyek.

Ilyen, a törvényben szabályozott védelmet jelent  a sajtószabadság néven elhíresült intézményrendszer is, mely azt hivatott elérni, hogy a mindenkori politikai elit túlhatalma és túlereje  ellenpontjaként az emberek ne veszítsék el  azt a képességüket, hogy tisztán lássanak. Legyen lehetőségük a hatalmi erőfitogtatás mellett önálló vélemény kialakítására, ne pedig bólogató robotok legyenek, mint anno a kádári Parlamentben a képviselők.( Az is megérne egy vitát, hogy a megválasztott országgyűlési képviselőnek pártérdekek mentén kell-e szavazni, vagy az őt küldők érdekeit kell-e előtérbe helyezni… de erről talán később még írok egy posztot)

Természetesen a demokratikusan gondolkozó államalakulat ezt a sajtószabadságot úgy értelmezi, hogy ebből tanulhat, a sajtószabadság  rávilágíthatja őt egy esetleges hatalmi gőg által okozott elefántcsonttorony béli szemlélődés miatti vakság okozta ingerszegénységre.

Naná, hogy kellemetlen is lehet ez a fene nagy sajtószabadság, hiszen leleplezheti a mutyikat, a korrupciót  és megmutathatja a polgároknak a politikai és gazdaság közélet azon szegmenseit és momentumait, melyek létrejötte  nem feltétlen a köz érdekében történt.

Az ilyen leleplezés bukáshoz, tüntetéshez, tiltakozáshoz, népszerűség vesztéshez vezethet, nyilvánvaló tehát, hogy amelyik hatalom ilyesmi dolgokkal szeretne manipulálni és ilyen értékek mentén akarja irányítani az országot, az nem szereti a sajtószabadságot.

Mit tehet?

A mai műszaki lehetőségeket tekintve mindent betiltani nem tud, így hát központi kézbe veszi a sajtóban megjelenő hírek szerkesztését és  kemény bírsággal sújtja azokat, akik neki nem tetsző dolgokat terjesztenek (legyen az igaz vagy hamis) Az így kontrollált központi hírgyár mellett szeretne nem hallani az őt kritikával illetőkről, de még inkább azt szeretné, hogy mások se hallják a hatalomgyakorlását zavaró, kínos kérdéseket felvető és azokat megvitató fórumokat.

Hoz hát egy, a szomorú évtizedekre  visszamutató médiatörvényt. Sőt mert ez így önmagában nem érzi elégnek, az egyéni, a nemiség tekintetében igazoltan liberális ideológiáját konzervatív pénzre cserélő vezetőasszonynak még rendelet-szülő képességet is szeretne ajándékozni.

Ebből az tűnik ki, hogy nem szeretné, ha róla (a kormányzatról) mindenféle, még kritikusnak is tekinthető hírek jelenjenek meg. Csak szabályozott értékrend mellett, díszlépésben masírozó, a tribünön leereszkedően integetők igényei szerint egyformára szabott ízléssel legyártott hírek jönnek majd ezután. Aki pedig nem a tribün felé tekint acélos (Aczélos?) pillantással, vagy nem jobb kézzel integet, na annak jön az egzisztenciáját  ellehetetlenítő  bírság.

A kormányzat a médiatörvénnyel és az azt kiegészítő (még csak tervezetként létező) médiahatósági jogkör bővítéssel azt szeretné megakadályozni,hogy kritikus hangok bírálják.

Tehát fél a nyilvánosságtól.

A médiatörvény azon túl, hogy megmutatja a hatalom félelmét a tőle független véleményektől még felesleges is, hiszen a sokszor hazugságokkal, félrevezetésekkel és rágalmazásokkal teli véleményeknek már van egy rendező hatósága: a bíróság. Megfelelő jogszabályokkal, büntetési tételekkel van felvértezve ahhoz, hogy a sajtószabadság jelszava mögé bújt hazugságok és rágalmazások, lejárató cikkek kiötlőit és terjesztőit megbüntesse.

Van még olyan tiltott cselekvés, melyet 2 hatóság is büntethet? Biztosan. De a hatalom izzadságszagú, görcsös szándékát a leendő vagy már megtörtént dolgok eltussolásáról mi sem jelzi jobban, hogy a sajtószabadságot is legalább 2 hatóság alá rendeli. Természetesen az egyik az elméletben független bíróság, de a másik a még elméletben sem független médiahatóság.

És akkor a cenzúra szót még le sem írtam.