Azt vettem észre, nagyon sokan tipikusan és megrögzötten kizárólag jobbról vagy kizárólag balról hajlandóak szemlélődni. Ami akár lehetne baj is, mivel a közéletnek nem arról kellene szólnia, hogy a másik oldal "prominenseit" fikázzuk sokadszorra vagy az agyunkba beégetett pártszlogeneket puffogtassuk.

Határozottan szerencsés lenne, ha valakinek  sikerülne az értelmiséget kicsit felráznia a tespedtségéből, mert nekik(nekünk) többek között az lenne a feladatunk, hogy ezektől a beégetett, már nagyon régen vércikinek számító politikai frázisoktól legalább egy kicsit megtisztítsuk az embereket és maradjon bennük hely a nyitottságra. Hogy ne attól legyen valaki "jó fej" és ne azért kövesse a nép, mert jobb vagy baloldali, hanem azért, amit mond.

Hogy ne az legyen a lényeg, ki mondja, hanem az legyen a fontos, amit (és ahogyan) mond.

Hogy alakuljanak ki szabad szellemi törekvések, melyek nem a mainstream politikai papagájkommandókba integrálódnak, hanem ettől a két sodorvonaltól eltérő véleményeket fogalmaznak meg.

A baj ott van, hogy a szellemi szegénylegények, akikből szép gyűjtemény van a fórumokon, blogokban, írott és sugárzott médiában, szóval ezek az emberek ha a kedvenc pártjuktól eltérő véleményt hallanak, egyből elkezdenek puffogni és hisztizni, szidalmazni (jórészt persze oldalfüggetlenül komcsizni) mindenféle elvi nyitottság nélkül. Fel sem merül bennük a rabszolgamentalitásuk miatt, hogy a másiknak is lehet igaza és nem mindig a kedvenc pártszóvivők mondják a tutit. Hogy mégis lesz gázáremelés..:)

Na ezeket a mentális trottyokat kellene először nyitottságra tanítani. Hogy ne mondják arra, aki szerint űbergáz a média és a tv, hogy komcsi pártbérenc, csak mert nem a nagyhangú, véleményt-kikiáltó, önkéntes pártzombi kedvenc pártjának hangemberével egyezik meg a véleménye.

Azt hiszem ott kezdődhetne az egész javulás, amikor az éppen aktuálistól vagy divatostól eltérő véleményeket nem jelöljük meg(persze negatívan), nem utasítjuk el, csak azért, mert mást gondolnak valamiről, mint mi, hanem képesek lennénk feléjük nyitottak mutatkozni.

Ezt kellene valahogy az értelmiségnek a mai Magyarországon elérnie, ez kellene magunk elé feladatul tűzni a Társadalmi szerepvállalás című társasjátékban.